Напісаць прэс-рэліз

Itt a vége - Rayzor Blog #7

24.10.2022 - Most, hogy megkezdődött a 20. Magyar Kupa, elérkezettnek láttuk az idejét versenyzőmmel, hogy egyszerre dobjunk egy "Millert" - a szezon utolsó napján mindketten vissza fogunk vonulni. Az elmúlt szezonok összefoglalói után nosztalgiázni fogok, illetve elárulom, hogy mi következik az utolsó héten - de a köszönetnyilvánítások sem fognak elmaradni.

47. szezon
Ebben az évadban kinéztünk a tengeren túlra, ahol az Indy Junior nevű sorozatban próbáltunk szerencsét. Összességében jól éreztük magunkat Amerikában, ahol olyan legendás helyszíneken jártunk, mint például Indianapolis, Road America, vagy éppen Laguna Seca. Zoltán elégedett volt a munkaeszközével, amellyel kétszer is dobogós helyen tudott befutni - Torontóban és Iowaban egyaránt a 3. helyen intették le. A szezonban nyújtott teljesítmény végül a 6. helyre volt elég az összesítésben.

48. szezon
Már az előző szezonban eldöntöttük, hogy ez a szezon lesz az utolsó számunkra, hiszen már nem voltunk annyira motiváltak, mint amikor elkezdtük a közös munkát. Egyrészt Zoltánnak sikerült családot alapítania, és inkább már a szeretteire szeretne időt szakítani, mintsem a versenyzésre - viszont könnyen előfordulhat, hogy lehúz még egy szezont a hazai F4-es bajnokságban. Másrészt pedig nem érzem magamat elég motiváltnak ahhoz, hogy egy újabb pilótával foglalkozzak, így saját döntés alapján fogok felhagyni a menedzseri pályával.

A közös projektünk végállomása végül az F3-as Európa-bajnokság lett, ahol a jó öreg Tatuus-Abarth-tal álltunk rajthoz. Habár első számú kiemelt volt, Zoltán nem gondolt arra, hogy bajnokként fog távozni a szezon végén. Győznie ugyan nem sikerült, de legalább hétszer is felállhatott a dobogóra - jellemzően annak 3. fokára, de az asseni első futam kakukktojásnak számított, ahol a 2. helyen intették le. A szezon végén összejött a Top 5-ös eredmény a bajnokságban, amelyről azt gondolom, hogy bőven megfelelt az elvárásunknak.

Induljon hát a nosztalgiavonat!
Napra pontosan 2017. április 23.-án vágtam bele a menedzseri kalandba. Az első, kiemelkedő sorozatban induló versenyzőm Gregor Dávid volt, aki a 23. szezont az F2-es Európa-bajnokságban töltötte el. Végül nem tudott maradandót alkotni és a 20. helyen zárt az összetettben, ahol olyan nevek szerepeltek a mezőnyben, mint pl. Lucas de Saint-Germain és Franciszek Bum.

A következő meghatározó pilótám Szalay László volt, aki ugyan csak az F3-as sorozatokba kóstolt bele, de nem tudta megváltani a világot. Viszont azóta sem felejtettem el azt a bizonyos nürburgringi "gyorsversenyt", ahol az utolsó körökben a mezőny végéről felzárkózva nyert a szakadó esőben. Ha jól emlékszem, akkor ezután a győzelem után született meg a blog első része. Ő sem úszta meg sztárversenyzők nélkül: Finnországban Chloe de Saint-Germain, Hollandiában pedig Dare Atelsek volt az, aki a szárnyait bontogatta.

Laci távozása után Soltész Áron lett a következő pártfogoltom. Ő is az F3-ig jutott el, ahol a finn divízióban kétszer is futamgyőzelmet aratott. Aztán jött az az elvetemült döntés, mely szerint az LKR versenyzőjeként az F1-ben folytatta pályafutását. Mondanom sem kell, hogy kudarcba fulladt a nagy kaland, amely mindkettőnk pályájában törést hozott...

A visszatérésre a 36. szezon végén került sor, amikor Balázs Zoltánt felkarolva beadtam a nevezésünket a 9. alkalommal megrendezett Magyar Kupára. Négy szezont kellett rá várnunk, hogy a holland F4-ben futamgyőzelmet ünnepeljünk egy szezonális sorozatban. A rá következő idényben pedig Zoltán behúzta a német Forma-4-es bajnokságot - ezen kívül a 45. szezonra jutott még bajnoki siker, ahol egy éles váltást követően tudtuk elhozni a TCR Benelux bajnoki serlegét. Egy-egy szezonnyi Porsche 911 és Indy Junior után pedig jött a levezetés az európai F3-as bajnokságban, amelyet lehetséges, hogy még fog követni egy magyar F4-es szereplés - de az már nélkülem fog lezajlani.

Menetközben kihasználva a szuperlicenc nyújtotta azon lehetőséget, mely szerint második pilótát is lehet foglalkoztatni, Molnár Zalán személyében egy motorversenyzőt is pártfogoltam három szezon erejéig. A 44. szezonban induló ígéretes karriernek három szezon után fellegzett be. Addigra már eljutottunk a Moto3-as világbajnokságig, de az ottani főszponzorunk elzárta a pénzcsapot, ráadásul a hullámzó teljesítménye miatt Zalán elveszítette a motivációját, aki végül visszavonulót fújt a szezon végén.

Aki emlékszik rá, az tudja, hogy nem csak a versenyzők menedzselésével foglalkoztam. Egy időben a legjelentősebb magyar érdekeltségű sorozatokról is írtam, emellett pedig ezt a blogot is vezettem, amely ötletet korgpa3le-től vettem át. Nagyon szerettem az írásait, amelyeket azóta is élmény visszaolvasni - ez adta az inspirációt, hogy én is szeretnék egy ilyet csinálni. Ezen kívül az F1WS-t megjárt magyar versenyzőkről is volt egy két részes sorozatom, amelynek első részével kezdtem el újságírói pályámat még 2018 májusában. Rögtön egy emlékezetes bakival: Bachmayer Noémit sikerült Nórává átkeresztelnem, de szerencsére a menedzsere, Nonó nem haragudott meg érte. :)

Mi várható az utolsó héten?
- Elsősorban az, hogy Zoltánnal együtt teljesítsük a 20. Magyar Kupát - a cikk megjelenésekor Dunaújvárosban vagyunk, hiszen ott fogják lefutni az első futamot.
- Tervben van, hogy utoljára egy privát versenyen is részt vegyünk - hogy melyik kategóriában és hol, azt még nem tudjuk.
- A megmaradó érméim a Magyar Kupa kasszájában fogják végezni - azaz átutalom őket Boczynak, hogy még jobban bebiztosítsam a sorozat jövőjét.
- A jutalompontjaim sem ússzák meg - azokat a Ford F1-es csapatának fogom felajánlani.
- Az utolsó, számomra lényeges pontra pedig már most szeretnék sort keríteni. Mivel nem szeretnék senkitől sem haraggal elválni, ezért AntonioCoimbra-tól szeretnék bocsánatot kérni a múltban lefolyó vitáink miatt abban bízva, hogy elfogadja azt.

Köszönetnyilvánítások
Ha ez nem egy maratoni cikk, akkor egyik itteni írás sem számít annak, de erre még muszáj sort keríteni. Egy nagyon jó, barátságos csapat vagyunk, akik sikeres versenyzőket adunk a játéknak. És ha néha napján voltak nehézségek is, nem vehetik el tőlünk azt, hogy egy összetartó közösség vagyunk. Emiatt nagy pacsi mindenkinek és köszönöm, hogy ebbe a közösségbe tartozhattam!

Ha valakit ki kellene emelnem a hazai játékosok közül, az kétség kívül Boczy lenne. Amellett, hogy egy nagyon jól megszervezett Magyar Kupát köszönhetünk neki, egy rendkívül segítőkész formáról van szó, aki valamilyen szinten mindenkinek segített már, hiszen neki köszönhetjük a kezdő játékosoknak szóló bemutatót is. És ha valakinek kérdése van felé a játék kapcsán, akkor nyugodt szívvel fordulhattok hozzá! Valamint bízok benne, hogy sokáig fent fog maradni az a szokás, hogy nincs szezon vége Magyar Kupa nélkül! :)

Emellett wandaL is megérdemli, hogy kifejezzem neki a hálámat, hiszen ő volt az, aki bizalmat szavazott nekem a fordítói állás kapcsán. Remélem, hogy egy méltó utódot köszönthettek majd a helyemen, aki ugyanolyan alázatossággal fogja lefordítani számotokra az MRC csapatának írásait, mint ahogyan azt én is tettem!

Végszó
Hogy a cikk végén egy klasszikust idézzek: "Megtiszteltetés volt Önökkel játszani!". A legjobbakat kívánom a hazai játékosoknak! Bízok benne, hogy mindenki meg fogja találni a számításait a játékban, és minél sikeresebb versenyzőket fog kitermelni a magyar közösség!

rayzor06 ezennel kijelentkezik. Sziasztok! :')